Jeles alkalomból gyűlnek egybe a Neandervölgyi ember kutatói. A Homo neanderthalensis 150. születésnapját ünneplik meg.
A világ minden tájáról Galway-ba, a Neandervölgyi ember önálló fajként való azonosításának helyszínére érkezett tudósok előadásokban vázolják fel a felfedezésekben és fordulatokban gazdag életút állomásait, amelynek során a bugyuta, esetlen, szociális együttműködésre képtelen, szükségszerűen kipusztulásra ítélt ember képétől eljutottak a művészi teljesítményekre képes, elesett társait gondozó, majd azokat eltemető, tragikus sorsú homo elismeréséig.
William King földrajztudós a galway-i Queen’s College-ben tanított, ő jelentette ki 1864-ben, és támasztotta alá tudományos érvekkel, hogy a nem sokkal korábban a németországi Neander-völgyben felfedezett különös csontok nem fajunktól, a modern embertől, hanem egy önálló fajtól származnak, amelyet mindjárt el is nevezett: a Homo neanderthalensis.
William King (1809-1886) soha nem kapott formális egyetemi képzést, mégis kora legjobb földrajztudósaként tartották számon.
1856-ban különös csontokat találtak egy
barlangban a közeli kőbányában dolgozó munkások. William King volt az, aki a csontok környezetében lévő kőzet korát 30 000 évben határozta meg, majd azt is bizonyította, hogy a „Neander ember” önálló faj, ezért nevezte el Neandervölgyi embernek.
Bejelentése egyszerre volt rendkívüli és forradalmi saját korában – mondta el a rendezvény szervezője, John Murray az Irish Times-nak.
Alig öt évvel korábban jelentette meg Darwin a Fajok eredetéről szóló, óriási viharokat kavaró könyvét, így aztán King professzor felfedezése is nagy érdeklődést kapott és az írországi professzor azonnal híresség lett. Ő volt az első, aki azonosított és nevet adhatott (azóta sem részesültek sokan ebben a kiváltságban) egy rokonunknak, és ezzel ablakot nyitott fajunk múltjára, és az emberi evolúcióra.
A Neandervölgyi ember mintegy 600 000 éve fejlődött ki és kb. 35 000 éve halt ki, belakta egész Eurázsiát.
Robusztusabb testalkatúak és erősebbek voltak fajunknál, csapott állkapcsa és alacsony, hátrahajló homlokcsontja volt. Agytérfogata valamivel nagyobb volt a modern emberénél, kitűnő és bátor vadász lehetett, ezt jelzik a csontmaradványokon felfedezhető, vadászat során szerzett sérülések.
Eszközeit, fegyvereit díszítette, barlangokban alakított ki magának védett lakhelyet – vagyis nem fajunk volt az első, aki felismerte egy ilyen terület előnyeit és azt képes volt magának megteremteni.
A legfrissebb genetikai kutatások azt is bizonyították, hogy fajunk keveredett a Neandervölgyivel, és génjeik kis mértékben átkerültek a mai emberbe.
Képek: az első megtalált neandervölgyi-csontok, William King
Karosszékben: A legizgatóbb kérdés, amit eddig nem sikerült megválaszolni, miért haltak ki unokatestvéreink. Akad, aki úgy véli, fajunk elvette tőle életterét, másik amellett érvelnek, hogy nem sikerült alkalmazkodniuk az éghajlatváltozáshoz, legújabb lehetőségként pedig éppen fajunkkal való keveredés merült fel, ami genetikailag árthatott nekik. Ezek azonban jobbára csak találgatások. Az előadások itt érhetők el: http://www.neanderthal150.org/
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek