Ha sokat forgatod egy könyv néhány oldalát, a lapok bepiszkolódnak, és elárulják, mit olvastál. Így volt ez a középkorban is.
Kathryn Rudy, a skóciai St Andrews Egyetem munkatársa 15. és 16. század eleji európai imakönyveket vizsgált, hogy kiderítse a középkori emberek olvasási szokásait. Felfedezte, hogy számos könyv néhány lapsarka jóval piszkosabb a többinél, nyilvánvalóan azért, mert ezeket a lapokat jóval többször forgatták és a gyakori használat során piszkolódtak be. Az is világossá vált számára, hogy a tiszta lapokat nem olvasták. Vagyis már csak azt kellett megnézni, mi állt a piszkos oldalakon és mi volt a tiszta oldalak tartalma.
Denzitométerrel, amellyel a látvány tónusértékeit, árnyalati terjedelmét mérik, pontosan meg tudta állapítani, mely lapok mennyire koszolódtak el, vagyis milyen gyakorisággal olvasták, majd megvizsgálta a sokat forgatott lapok tartalmát. K
iderült például, hogy a Szent Sebestyén-szövegeket nagyon gyakran forgatták, márpedig ő volt a középkorban a legnépszerűbb pestis elleni segítőszent. Az olvasók rettegtek a pestistől, és nagyon gyakran olvasták el az imát, hogy megóvja őket a halálos kórtól.
Rudy szerint általában is elmondható, hogy azok az oldalak, amelyeken személyes megváltást ígért az ima, koszosabbak, elhasználtabbak volt, mint azok, amelyeken mások megsegítéséről olvashattak. A kutatónő szerint a középkorban is az emberek elsősorban önmagukért aggódtak.
Rudy a St Andrews Egyetem honlapján közölt sajtótájékoztatóján elmondta, a vallás a középkorban elválaszthatatlan volt az egyének egészségétől, időbeosztásától, más személyekkel való kapcsolataitól, vagyis a mindennapok legapróbb részleteitől. Ezért aztán a nyomtatás elterjedése előtt több tízezer imádságos könyv fogyott, gyakran csodálatosan szépen illusztrált kivitel
ben, még akkor is, ha ez utóbbiak ára néha egy ház árával ért fel.
Az óvó imákat akár többször is elolvasták egy nap, de voltak némely imáknak különös mellékhatásai is: Rudy felfedezte, hogy az egyik imádságos könyv tulajdonosa elkezdte az ima olvasását, majd rendre elaludt felette, az első néhány lap piszkos volt, majd a szöveg közepétől tiszták maradtak a lapok. Olvasójuk soha nem ért az ima végére. Képek: St Andrews University
Karosszékben: Újabb meglepő, eddig ismeretlen kutatási módszer bizonyult eredményesnek. Nemrégiben írtam a fa-graffitik tudományos vizsgálatáról Második világháborús fa-graffitik című posztomban, és most itt van a könyvpiszkosság-mérés, amely a kutatónő szerint az emberek érzelemvilágába enged bepillantást, ami ritka lehetőség ilyen távoli múlttal foglalkozók számára.
Ez is érdekes:
Utolsó kommentek