Öngyilkosjelöltek gyilkoltak ártatlan embereket, főleg gyerekeket a 18. századi Dániában. Kivégzés előtt megbánták bűnüket, feloldozást nyertek, s egyenes utat kaptak a mennyországba.
Mindezt Tyge Krogh, a Dán Állami Levéltár kutatója tárta fel. A 18. századi dánok lutheránusok és mélyen hívők voltak. Márpedig a keresztény vallás azt tanítja, hogy az öngyilkosok elkárhoznak, lelkük haláluk után a pokolba kerül. A lutheránusok azonban azt is tanítják, ha a bűnösök őszintén megbánják bűnüket, és hisznek Istenben, feloldozást nyernek, és a mennyországba jutnak. Ráadásul – szerintük – sokkal többet jelentett, ha ezt életük utolsó perceiben tették meg, hiszen ez a vallomás már örökre szólt, több bűnt a bitófa árnyékában már nem lehetett elkövetni.
Krogh szerint a katolikus országokban nem minden esetben ítélték halálra a gyilkosokat, a lutheránus Dániában azonban szigorúan betartották az ölni nem szabad parancsolatot.
Olyan népszerűvé vált az öngyilkos gyilkos-gondolat, hogy népdalok születtek arról, mennyire várja a gyilkos kivégzése napját, mert a mennyekbe jut, s Isten trónja előtt fog ülni fehér ruhában. Miután kiderült, hogy sokan azt sem tudják, kit gyilkoltak meg és saját életük nekik már nem sokat ér, a dán hatóságok rájöttek, hogy valami nagyon nincs rendben.
Ekkor a dán történelemben valaha volt legszörnyűbb kínzásokkal járó halálbüntetést vezették be azokra az esetekre, amikor „öngyilkos gyilkosság” gyanúja merült fel. Ennek legsúlyosabb formáját akkor gyakorolták, ha katona volt a gyilkos. Ez esetben kilenc héten át hetente megkorbácsolták, majd szekérkerékkel törték darabokra csontjait és úgy hagyták a kerékhez kötve a legnagyobb kínok között kiszenvedni.
A polgári öngyilkos gyilkost a vérpadig vezető útján tüzes fogóval szurkálták, kezeit 
lecsapták, majd lefejezték. Testét szekérkerékre fektették és napokig kinn hagyták, hadd lássa mindenki, miként végzik az öngyilkos gyilkosok. Mindez nem sokat ért. Sőt, elterjedt, hogy minél kegyetlenebb valakinek a kivégzése, annál biztosabb helye lesz Isten trónja előtt. Felmerült a gondolat, hogy töröljék el a gyilkosságért járó halálbüntetést, de ez az isteni parancsnak mondott volna ellent. Végül azonban már olyan méreteket öltött az értelmetlen gyilkosságok száma, hogy Dániában elsőként, 1767-ban eltörölték a halálbüntetést. És ez véget vetett az öngyilkos gyilkosságoknak. Képforrás: Koppenhága, 1727, Királyi Könyvtár
Karosszékben: Nem tudok arról, hogy Magyarországon vizsgálták volna az öngyilkos gyilkos-jelenséget. De talán katolikus országként, ha volt is ilyesmi, nem öltött kirívó méreteket. Már csak arra volnék kíváncsi, miért kívánta annyi ember a halált Dániában. Erről sajnos nem szóltak a hírek. Tyge Krogh kutatási eredményeit A Lutheran Plague – Murdering to Die in the Eighteenth Century” című könyvben tette közzé.
Ez is érdekes:
Üzenet Parmezanidésznek, aki Pálgiumért kiáltott és kéri a forrást. Igaza van, az enyém:
http://www.pasthorizonspr.com/index.php/archives/03/2012/kill-to-be-killed-in-18th-century-denmark
persze ennek semmi köze a plágiumhoz
Utolsó kommentek